Még jó, hogy be nem szarunk a sok munka alatt. A statisztika szerint, viszont be kellene szarnunk. Csak, hát az nem jön össze. Valamiért mégsem.
A statisztika szerint, melyben a külföldön dolgozó és a közmunkás is benne van. Persze, ha ezeket kivesszük, akkor már kicsit aggasztóbb a helyzet. Nem számít. Jön a totális foglalkoztatás. Tisztára mint a “vas és acél országa.” Lesz itt habzsidözsi, jó lét. Van egy, olyan érzésem, hogy nem nekünk. Nem ám. Kedves Olvasó, nem bizony. Mert aki szegény, az ugye annyit is ér.
Bár érhetetlen számomra, hogy a közmunkások, miért nem iskolák, orvosi rendelők, kórházak felújításán fáradoznak. Végül is tiszta udvar, rendes ház. Az orvosi rendelőig legalább nem kell térdig járni a falevélben. A rendelőben a potyogó vakolat a fejére esik, sebaj, van orvos a közelben. Majd meggyógyítja, ha rá kerül a várólistán a sor.
De maradjunk csak a foglalkoztatásnál.
Jaj de jó, hogy több százezer magyar külföldön dolgozik. Tényleg. Utalják haza a sok pénzt, már aki nem családostul ment ki, és mindenki boldog, mert itthon van elköltve. Jön a sok ÁFA befele a költségvetésbe. Bezony. Jön ám, az, hogy annak a többszörösét csalja el más. Hát? Az sem gond, majd egy hétvége alatt kivizsgáljuk. Ki ám! Azt már, csak halkan jegyzem meg, hogy a dolgozó külföldre kb. háromszor annyi járulékot és adót fizet, nem beszélve, hogy munkájával az ottani GDP-t növeli. Bizony! Igazából nekünk ez is jó. Jó ám, mert majdan az összeurópai GDP magasabb lesz.
Ja, és családok vannak szétszakítva ? Az Ő bajuk. Ellenség van, extraprofit van, nem állhatunk meg mindenki személyes bajánál. Nem, ám nincs idő lankadni. Nincs! Dolgozni kell és kész!
Ne feledjék:
Közmunkás ököl vasököl, odacsap ahova köll.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: